NAGYRÉVRŐL

Nagyrév Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tiszazug nevű kistáj nyugati peremén, közvetlenül a Tisza bal partján helyezkedik el. Tipikus példája a közlekedési szempontból zsáktelepüléseknek: a Cibakházi Holt-Tisza és az élő Tisza közé szorult falu egyetlen bekötőúttal csatlakozik a 442. sz. közúthoz. A Tiszán való átkelést a vasútállomással is rendelkező, Tiszakécskéhez tartozó Újbög felé gyalogrév biztosítja. A megyeszékhelytől való távolsága mintegy 40 km.

A múlt emlékei

Nagyrév európai hírű és jelentőségű régészeti lelőhellyel büszkélkedhet, a falu déli határában található Zsidóhalom nevű bronzkori településsel. Az egykori tiszai ártér magaspartján közel ezer évig lakó bronzkori népcsoportok településének maradványaiból nagy kiterjedésű, több méter magas halom keletkezett, mely a múlt század vége óta kutatott régészeti lelőhely. Az első ásatásokat a Tiszazugi Archeológiai Magántársulat végezte, majd századunk 30-as éveiben a Nemzeti Múzeum folytatta. 1980-ban a halom környezetét érintő tereprendezés miatt leletmentés folyt a település egykori temetőjében. Jelenleg a halom régészeti védelem alatt áll. A többrétegű (ún. tell) település jelentőségét mutatja, hogy a kora bronzkori műveltség e szakaszát Nagyrév-kultúrána nevezték el az itt feltárt jellegzetes leletanyag alapján.

Történeti visszatekintés

Nagyrév neve 1380-ban fordul elő először írásos dokumentumban. A török időkben elpusztult, s a mai nagyrévi határ keleti felét alkotó jelentősebb Sáp faluról a garamszentbenedeki apátság 1075. évben kiadott alapító levelében történt először említés. A középkorban fontos révátkelőhely, erről nyerte elnevezését is. Több birtokosa közül a Vezsenyiek a legjelentősebbek, akik több tiszazugi faluban rendelkeztek részbirtokkal. Tőlük Kinizsi Pál, majd özvegye, Magyar Benigna kezére került. 1558-ban Miksa császár Zay Ferenc egri várkapitánynak adományozta, közben a gyulai végvár katonái többször is megsarcolták. 1609-ben lakosai már bizonyosan református vallásúak. A török kiűzésével kapcsolatos hadműveletek során lakosai Tiszakürtre és Nagykőrösre menekültek, így 1687 után néptelen puszta volt. Egykori lakosai 1717 és 1719 között tértek vissza, s 1744 körül újabb letelepülők érkeztek. A XVIII-dik század közepén a Harangi, a Vajda és a Farkas birtokos családok osztoztak Nagyrév területén. Századunk elején vásárlás, illetve öröklés útján a Jurenák, a Vecseri és a Cibakházán is birtokos Schváb családoké a határ legnagyobb része.